Honnan ered a Beagle?

A 15. század végén, mikor még a vadászat a fénykorát élte, az elejtett vad adta a jelentős betevőt az urak asztalára.  De nem csak betevőér, hanem hobby gyanánt is űzték a vadászatot, főleg az előkelőbb körökben. A vadászatba nem egyedül vágtak bele, hanem kutyák segítségét is igénybe vették, melyeknek jó érzékük volt a vadak kiszimatolásához. De nem minden kutya volt alkalmas erre a feladatra. A mai beaglek elődei, közepes, apróbb termetük és jó szaglásuk, vadászösztönük miatt, kifejezetten jól illeszkedtek ehhez a feladathoz. Úgy próbálták tenyészteni őket, hogy szelídek legyenek, hogy vadászat közben, több kutya társaságában is képesek legyenek koncentrálni a vadak elfogására, illetve figyelmüket ne vegye le semmi a feladatról, és a falkában ne legyenek marakodások, konfliktusok.

A fajta elnevezését először VIII Henrik említette meg írásaiban a „kis beagle” néven. Elsősorban nyulak, és kisebb vadak elfogásara alkalmazták őket. A 16. században uralkodó I. Erzsébet királynő is szerette ezeket a kutyákat, de mivel abban az időben felváltotta a rókavadászat a nyúl vadászatot, ezért kis termete miatt már nem alkalmazták őket az arisztokrata körökben, viszont megmaradt a középnemesek, és a szegényebb rétegek körében.

A beagle végül két fejlődési vonalra oszlott. Az egyik, ahol a beagle-t még mindig vadászkutyaként alkalmazták mezei nyulak elfogására (ahol akár több tíz kutya is vadászott együtt), a másik pedig „showbeagle” nevű kiállítási, vagy ölelő kutya lett, viszont megmaradt bennük a vadászat iránti lelkesedés.  Hazánkban először 1979-ben jelent meg.

A beagle megjelenése, külleme

A beagle egy igazi előkelő kutya, egy egyéniség, ami láthatóan sugárzik is belőle. Nem véletlen, hisz hajdanán királyok udvarában volt jelen. Színei a természet színeit nyomatékosan képviselik. Foltokban elhelyezkedő árnyalatai, az erdőnek színei, mintha külön-külön egy történetet mesélnének. Elegáns, mint egy vadász, aki felölti vadászruháját, és büszkén elindul, biztos önmagában, hogy nem üres kézzel tér vissza. Szőre sima, fülei hosszan csüngenek arca mellett, melyek barátságot sugároznak. Magassága 33 és 41 cm között van, ehhez mérten súlya 10-18 kg között ingadozik magasságától függően. Nincs egyforma kinézetű beagle, megkülönböztetünk háromszínűt (tricolor), és kétszínűt (bicolor). A háromszínű esetében, fekete hát, cserszínû fej és végtagok jellemzik, fehér foltokkal a fejen, a hastájon és a farokvégen. A kétszínű Begalek fehér és cserszínűek.

Milyen természete van a beagle-nek?

A beaglet mivel kifejezetten vadászatra tenyésztették, benne van az ösztöneiben minden, ami egy vadászkutyára jellemző. Az egyik ilyen jellemzője az „üldözés”. Séta, vagy egy kis kirándulás közben mindig van alaklom egy kis vadászatra. Ezért nem szabad meglepődni, ha egy kis időre eltűnik a szemünk elől.

Környezetéhez remekül alkalmazkodik, tenyésztése végett rendkívül szelíd, barátságos, de néha önfejű is tud lenni. Eleven, mozgékony, tevékeny, nagyon jó a szaglása. Ha veszélyt érez, rögtön jelzi, de tovább nem lép, mivel az agresszió teljesen távol áll ettől a fajtól.

Mivel falkában élni is szeret, és tud, ezért más kutyákkal is jól kijön, így ha már van házi kedvencünk, akkor nem lesz probléma a beilleszkedés részéről.

Ennél a fajtánál fontos már az első pár hét után elkezdeni az emberekkel való szociális kapcsolatot, a hangokhoz, zörejekhez való hozzászoktatást, hogy ne alakuljanak ki viselkedési problémái.

Mire érdemes figyelni, ha az egészségéről van szó?

A beagle alapvetően egy egészséges kutyafaj, viszont előfordulhat náluk szemükkel kapcsolatos betegségek, mint például a szürkehályog. Ezen kívül fülgyulladás, illetve hát fájdalom, és van néhány örökletes betegség is, ami előfordulhat. Ha beagle mellett döntünk, érdemes egy jó tenyésztőt kiválasztani, aki rendelkezik a felmenők egészségügyi igazolványával, és így tudhatjuk, van-e esély örökletes betegségnek, fog-e ilyenben szenvedni. De ha bármilyen problémát is észlelünk, minél előbb forduljunk állatorvoshoz.

Mint minden kutyánál, fontos a szájhigiénia. Vizsgáljuk át, ha tehetjük rendszeresen a fogak és fogíny állapotát, mert az általános közérzetét, étvágyát ronthatja egy gyulladás, és rosszabb következményei is lehetnek. Ezért a fogkefe mellett, adhatunk neki főtt csontot, répát, és rágható játékokat is.

A beagle mivel egy érdeklődő faj, fogékony arra, hogy mindent megszagol, megkóstol, így nagy a lehetősége, hogy mérgezést kaphat, ha olyat kóstol, ami toxikus anyagokat tartalmaz. Hogyha tántorog, nyáladzik, azonnal keressünk fel egy állatorvost.

Ha kedvencünk beteg, első jele az étvágy elvesztése, és az érdektelenség kialakulása. Ilyenkor érdemes felkeresni szintén egy állatorvost, hogy kiderítse, mi van a háttérben.

Milyen körülmények közt érdemes tartani?

Mivel egy nagyon eleven típus, ezért a legkedvezőbb számára, ha egész nap egy kertben futkározhat. A lakásban is megtalálja a helyét, ha eleget foglalkoznak vele, viszont ebben az esetben naponta akár többször is érdemes sétálni vinni, hogy kiélje fajtája mozgásigényét. A beaglet magunkkal vihetjük nagyobb kirándulásokra, akár ha futni indulunk is bírni fogja az iramot.

Érdemes már 10 hetes kortól elkezdeni a póráz hozzászoktatását, nem baj, ha kezdetben még a szájába veszi, ezt a szokást idővel el fogja hagyni.

A beagle etetése

A beagle kölyköket, ha tehetjük, 3 hónapos korukig napi négyszer etessük, de legalább háromszor. A legjobb táplálék ebben az időszakban a húsalapú ételek. Például áztassunk be száraz Junior tápot, amit a 8. hónapig érdemes adni, majd felnőtt tápra váltani. A harmadik hónap után az etetését napi háromszorira redukálhatjuk, 5 hónapos kor után napi kétszeri étkezéssel, és végül 1 éves kortól elég a napi egyszeri etetés. Tiszta, friss ivóvíz szintén legyen mindig egy megszokott helyen, hogy ha bármikor vízigénye van, csillapíthassa a szomját.

Kiknek ajánljuk a beagle-t?

Mivel a beagle játékos, mindenképp aktív életet élő embereknek ajánljuk. Jó társa lehet a nagy családosoknak, természet kedvelőknek, túrázni szeretőknek. Viszont egy magabiztos gazdira is szükség van, mivel e faj vadászkutya, képes a saját feje után menni, ezért nem árt, ha figyelünk rá. Viszont kellő odafigyeléssel, türelemmel jól kezelhető és hűséges barát.

A szerzőről

Kapcsolódó bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.